Részlet: 16. fejezet

Mivel borzasztóan (számomra legalábbis borzasztóan) régen írtam, ezért hogy enyhítsek a lelkiismeret-furdalásomon, hoztam egy parányi részletet az új fejezetből. Nem is mondok róla semmit; szerintem nem is kell :-)

Jó pihenést a hosszú hétvégére!

"(...) De aztán egy olyan zaj következett, amit alig bírtam mozdulatlanul figyelni. Cipőtalp surrogása a padlón, majd széklábak csikorgása. A férfi – mert a súlyos léptekből egyértelműen kihallottam, hogy férfi az illető – nem ügyelt arra, hogy ne csapjon zajt. Félhangosan sóhajtott egyet, s a hajába túrt – éreztem, ahogy hajszálak végigsimították a bőrt ujjain. Az illatát a levegő hozzám szállította, s mikor belélegeztem, halott szívem összeszorult. Félelmében és furcsa izgatottságában, amit nem tudtam hova tenni.
A férfinak furcsa illata volt; nem igazán kellemes. Erős volt és rendkívül tömény, földszagú, az erdőben megbúvó vadállatokra emlékeztetett. És a forróságra, a perzselő nyári napra, egy tengerpartra, ami csak álmaimban élt, s egy vakítóan fehér uszadékfára... Kellemetlen szag volt, ahogy terjedt a levegőben, szinte kínzó, marta az orromat. S mégis, ahogy jobban belegondoltam, volt egy kellemes árnyalata. Ez tiszta, jóságos illat volt, mely emlékképeket idézett bennem. Meleg karok ölelése, egy ragyogó, gúnyos mosoly, és megint az a furcsa izgatottság: a pillangók a gyomromban.
Nem bírtam tovább. Kinyitottam a szemem."