Napnyugta 1. fejezet - bevezető

Nem magyarázkodok, hogy miért nem voltam. Most már leszek.
Az első fejezetet hamarosan hozom. Ez afféle bevezető, amivel majd az első fejezet kezdődik.

1. fejezet - bevezető

A percek csigalassúsággal teltek. Hallgattam az óra kattanását minden másodpercnél, s minden egyes kattanással nőtt bennem az aggodalom és a csalódottság. Az aggodalom, mert már éjfél is elmúlt és Jake még mindig nem ért haza – csak nem történt vele valami? És a csalódottság, hogy már megunt engem. Nem szeret, nem akar hazajönni, és hiábavaló volt az egész készülődés.

A konyhában ültem a padló hideg kövén, s mellettem ezernyi rózsaszirom hevert. A testem köré csupán egy vékony fehér selyemkendőt tekertem, gondoltam, meglepem vele azt, akit mindennél jobban szeretek... pedig tudtam, tudhattam volna, hogy nem fog hazajönni.

Mert mindig dolgoznia kellett. Egyetlen szabad esténk nem volt, mindig csak a fiúk, a fiúk, a fiúk, a törzs és a család védelmezése... egyetlen esténk nem volt, amikor nem kellett valami miatt aggódni. Még az évfordulónkon sem.

És én csak ennyit akartam: egy szabad estét. Nem kaptam meg.

Elfeküdtem a hideg padlón, s hagytam, hogy a könnyeim elárasszák az arcomat.