Sziasztok! Drága Olvasók, már csak egy hét van hátra a tanévből (nekem legalábbis)! De ez nem csak azt jelenti, hogy itt a vakáció, hanem hogy vele jön az új fejezet is... :) Addig is, itt egy ártatlan kis részlet! Kitartás!
"(...) Nem vettem észre, hogy
már mozgásban vagyok, olyan gyorsan történt. A lábaim maguktól
elindultak, fáradhatatlanul hajtottak előre. A szemeimet résnyire
kinyitottam, bár felesleges volt, a fákat és a bokrokat látás
nélkül, a sötétben is könnyedén kikerültem. Éreztem őket. A
kezeimmel néha megragadtam egy-egy fatörzset, és a tenyeremmel
hátratoltam őket, hogy ezzel is növeljem a sebességemet.
Hallottam a reccsenést magam mögött, de annyira nem érdekelt,
hogy visszaforduljak.
Hamarosan érkezett az instrukció a fejembe, hogy lassítsak, mert már közel járok. A szívdobbanások felerősödtek, szinte éreztem a vér ízét a számban. Már nem csak a torkom égett: egész lényem meggyulladt.
Óvatosan lépkedtem: bár a testemet súlytalannak éreztem, de ügyeltem arra is, hogy az apró, letört ágakra, lehullott levelekre ne lépjek rá. Némán közeledtem áldozatom, egy gyönyörű, testes őz felé. Ahogy a fák közül felbukkanó aprócska réten legelészett, felért egy csendélettel. De ő elsősorban étel volt számomra, s csak utána élet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése