14. fejezet - II. rész

14. fejezet

Nap és Hold – II. rész

A tűz ropogásán kívül nem hallottam semmit, s úgy éreztem, a pokolba kerültem, ahonnan soha nem fogok kijutni. Végül megszólított a leggyönyörűbb hang a világon – hát mégis a Mennybe kerültem?

- Edward – kedvesem hangja feszült volt. - Meddig tart még?

Csend-matatás-matatás.

- Már nem tarthat sokáig – valami hideg érintette meg a bal csuklómat.

Ötszázharminchárom másodperccel később a kisujjamban a forróság helyét kellemes langyosság váltotta le. A tűz aztán megszűnt az egész kézfejemben, majd a karomtól kezdve le a lábamig, míg a mellkasomban teljesen megszűnt. Három szív dobogását hallottam – az enyém vert a leghangosabban. Ez így nem stimmel!...

- Itt vagyok, kedvesem – suttogta Jacob a fülembe, de meleg leheletét hűvösnek éreztem. Csak nem beteg? - Hallasz engem?
- Annyira sajnálom – egy új hang jött mögülem. Kira is itt lenne? - Vadásztunk és... képtelen voltam ellenállni Bella vérének. És sajnálom a karodat, Jacob.
- Rá se ránts – hallatszott Jake válasza.

Hát mindenki életben van? A kíváncsiság utat tört magának, és kinyitottam a szemem.

Az első, amit megpillantottam, Jacob mélybarna szemei voltak. Felém hajolt.

- Bella! - kiáltotta, és átölelt. Karjai korántsem voltak olyan tűzforróak, mint korábban.
- Jake – a hangom! Megváltozott. Inkább csilingelt, de még ki lehetett belőle hallani a régi-Bella-hangot. - Mi történt velem?

Mielőtt válaszolhatott volna, kicsapódott az ajtó, és Alice tűnt fel egy hatalmas tükörrel a kezeiben. Csak most tűnt fel, hogy Cullenéknél vagyunk.

- Szép délutánt, Bella – mosolygott rám vidáman Alice, és elém állította a tükröt. - Nézd meg magad!

Gyönyörű tükörképem pislogott rám döbbent szemekkel. A bőröm változatlanul fehér volt, hajam pedig sötétbarna, mint eddig. De csokoládébarna szemeimben már egy árnyalatnyi vörösség csillogott, hajam puhábbnak és fényesebbnek hatott. A karomon sebek tömkelege futott végig.

- Mi vagyok? - kérdeztem meglepődve, és Kirára néztem.
- Csak félig vagyok vámpír, úgyhogy te sem változhattál teljesen azzá – magyarázta. - És mivel farkasvér is csörgedezik az ereimben, nagy valószínűséggel te is kaptál belőle, mikor megharaptak. Borzasztóan sajnálom! - szája széle legörbült, szemeibe könnyek gyűltek. - Vadásztunk, és megéreztem az illatod... képtelen voltam ellenállni neki!

Hirtelen nagyon is meg tudtam érteni Kirát. De második mondatát nem tudtam kiverni a fejemből; Jake-re pillantottam.

- Ez azt jelenti, hogy... én is...?
- Próbáljuk ki – vigyorodott el Jacob, és a karjaiba kapott.

Leszaladt velem Cullenék udvarába. A többieket a nyomunkban éreztem.

Óvatosan lerakott a két talpamra, majd megfogta a kezem.

- Nekünk már könnyen megy az átalakulás, hiszen belejöttünk. De a legelső átváltozásunkkor mind nagyon dühösek voltunk – talán nálad is ez a megoldás. Gondolj valami olyanra, ami feldühít!

Azért a biztonság kedvéért hátrébb lépett. Hogy ne zavarjon annyira a többiek vizslató pillantásai, behunytam a szemem. Szóval mi dühít fel? Minden, ami fájdalmat okoz Jacobnak. Eszembe jutott Victoria, hogy kis híján elveszítettem miatta a szerelmemet...

Felidéztem gonosz macskaarcát, és ez épp elég volt ahhoz, hogy újból felcsapjanak bennem a lángok. De ez másfajta égés volt – szó szerint elborult az agyam. Ruharecsegést hallottam, és egy másodperccel később már négy lábon álltam.

A körülöttem állók meglepve kiáltottak fel. Jake arcán egyszerre láttam a kíváncsiság, meghökkenés és boldogság furcsa egyvelegét. Nem törődve a ruháival, hozzám hasonlóan átalakult, és a vörösesbarna farkas – ami csak kicsivel volt magasabb nálam! - vidáman bújt oda hozzám.

És akkor meghallottam a gondolatait.

Elvihetem egy körre? Furcsa volt Jacob gondolatait hallani, de nem nekem szólt, hanem Edwardnak, aki egyből tolmácsolt a többieknek. Jake most hozzám fordult, és farkasvigyorba öltötte ki a nyelvét. - Szexi vagy.

Felnevettem. És hova megyünk?

Van egy hely, ahova régebben gyakran kijártam.

Előreszaladt, én pedig követtem. Nagy meglepetésemre egyszer sem botlottam meg, sőt, kifejezetten kecses voltam és jó érzés volt futni. Össze sem lehetett hasonlítani azzal, mikor farkason utazik az ember.

Pár percnyi futás után egy virágokkal körbevett tisztásra érkeztünk. Gyönyörű volt.

Örülök, hogy tetszik.

Jake elnyúlt a virágtengerben, én pedig hozzá simultam.

Akkor most én is a la pushi bandához tartozom?

Csak ha szeretnéd. Jake rám mosolygott.

És miben változott meg az életem?

Például nagy farkas lehetsz, ha akarsz – nevetett Jacob. - Benned maradt egy kicsi az ember énedből, de valamennyire vámpír is vagy, de remélem, nincs mérged – itt újra felnevetett, én pedig megborzongtam.

Sose bántanálak.

Szeretlek – nyalta meg az orromat Jake, hiszen farkasként csak ennyit tudott tenni. - Mutattam már, mennyire?

Jacob elméjében új képek jelentek meg, és mind engem ábrázolt: milyen voltam, mikor először találkoztunk, aztán mikor Edward elhagyott, amikor a hegyen csókolóztunk, és mikor megmondtam neki, hogy vele akarok lenni...

És végre nekem is alkalmam nyílt megmutatni neki, hogy teljes szívemből szeretem. Örökké.

---
Még igazából lenne egy rész, amit holnap szeretnék hozni. :) És aztán még pár fejezet, és karácsonyra befejeznénk. Ami annyiban jó, hogy végre lesz folytatása a Halálugrásnak és A halott fiúnak, amit már nagyon régen nem frissítettem... no, de várom a kommenteket! :)