2010. július 24., szombat
Ízelítő
"Az utolsó kanyart is magam mögött hagytam, és megláttam az ismerős, vörös házat. A szívem nagyot dobbant, és leállítottam a motort. A hirtelen beállt csöndben hallottam a szél zúgását, és pár másodpercig a kocsiban ülve néztem a kis vörös épületet. De legjobb barátom nem futott ki széles mosollyal az arcán, mint mindig, mikor meghallja a tragacsom fülsiketítő hangját. A szívem hevesen kezdett el verni... talán már annyira utál, hogy látni sem akar? Igaz, megígértem neki, hogy csak akkor jövök, mikor hív... de azt hittem, legalább egy kicsit hiányzok neki... Hogy lehetek mindig ennyire önző?"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia!!!! :D
VálaszTörlésMikor lesz fent a teljes fejezet?? :) Már nagyon várom. Igaz megfogadtam, hogy nem állok neki új történet olvasásának mostanában, mert így is el vagyok maradva pár helyen, de most az egyszer kivételt teszek! :) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi is lesz ebben a történetben! Siess vele!! :)
Hm, húzzam-halasszam, vagy feltegyem még ma? :D
VálaszTörlésJó, megkönyörülök, felteszem.
És igazán megtisztelő, hogy miattam kibújtál a fogadalmad alól. :) Nem is tudod, milyen jól esik, és igyekszem nagyon, hogy ne okozzak csalódást.
Szia!