13. fejezet

Ma esett le nálunk az első hó. Gyönyörű... :)

13. fejezet

Boldogság-hullám öntött el. Én és Jake, mint Julie Uley keresztszülei? Keresztanya. Ízlelgettem a szót, furcsa volt még csak gondolatban is kimondani, de egy újfajta örömmel árasztott el.

• Hát persze! - egyeztem bele azonnal.

• Amennyiben azt szeretnétek, hogy a lányotok egy cukorbeteg, elkényeztetett hisztérika legyen... - hozta a formáját Jacob, mire mindenki felnevetett.

Emily szélesen mosolygott, arca kipirult és arra gondoltam, hogy ilyen gyönyörű nőt még sosem láttam. Egy boldog kismamánál nem létezik szebb.

• Nagyon-nagyon köszönjük – hálálkodott, mire átöleltem.

• Nem kell köszönetet mondanotok. Ez természetes.

Ahogy elhúzódtam Em-től, pillantásom megakadt egy nőn, pontosabban fiatal lányon, aki épp akkor lépett ki Uley-ék háza ajtaján. Ő volt az egyetlen, aki nem ünnepelt velünk.

Rézszínű bőre tompán fénylett a napsütésben, nem szikrázott, de valamennyivel fényesebb volt, mint az átlagos embereknek. Rövid, fekete haja volt, a válláig ért, és egy nyúzott topot viselt egy hasonlóan kopott farmer rövidnadrággal. A szeme íriszének színe furcsa átmenet volt a sötétbarna és a vérvörös között. Karcsú, magas lány volt, de fáradt ábrázattal, karikás szemekkel.

Jacob követte a pillantásom, és mikor meglátta az idegent, odasúgta:

• Ő Kira.

Minden szempár Kirára szegeződött, ő pedig félénken nézett vissza ránk. Nem tűnt veszedelmesnek, szeme szelíd volt, de láthatóan feszengett. Emily barátságosan invitálta közénk.

• Gyere, Kira, bátran!

A lány óvatosan lépkedni kezdett felénk. Eszembe jutott, hogy talán szomjas, és ezért az illatom ingerlően hat rám.

• Kira, ő Bella Swan – mutatott rám Jake. - A menyasszonyom.

Kira egy aprót biccentett.

• Örülök, hogy megismerhettelek – üdvözölt halk hangon. Halvány elmosolyodott. - Jacob gondolatai folyton rólad szólnak.

Szóval már megtörtént... átváltozott.

• Én is örülök – nyújtottam kezet.

• Ne haragudj, régen vadásztam... - magyarázkodott Kira, és láttam, hogy szorosan összezárja ajkait.

Hátrébb léptem, hogy ne kelljen annyira szenvednie.

• Menjünk vadászni, Kira! - szólt hátulról az egyik farkas.

• Jó ötlet... még egyszer, kérlek, ne haragudj – nézett rám bocsánatkérő mosollyal Kira, majd megfordult, és befutott a fák közé. Seth, Quil, Jared, Embry, Paul és Leah követték.

Már csak négyen maradtunk az udvaron.

• Lehet, hogy nekem is el kéne mennem – ráncolta a homlokát Sam.

• Besegítsek? - kérdezte Jake.

• Nem kell, azzal nem jutunk előbbre. De én talán tudok rá hatni az Alfa-rangommal.

Láttam Emily arcán, hogy ő is annyira érti a fiúk párbeszédét, mint én.

• Miről van szó? - kérdezte a nő.

• Hatni rá? - kérdeztem én is.

• Kira még mindig csak egy részleteket árult át az életéből. De fontos lenne megtudnunk, hogy ki ő, és ami még fontosabb, hogy lett az, ami... már egy falkában vagyunk, és halljuk egymás gondolatait, de Kira nagyon ügyesen rejtegeti előlünk a titkait.

Sam úgy tűnt, nem igazán bízik meg Kirában. De nekem szimpatikusnak tűnt.

• Kedves lány – motyogtam.

• Persze, de nekünk ez nem elég – horkant fel Jake. - Lehet, hogy csak megjátssza, mert rosszban sántikál. Különben mi értelme lenne takargatni előlünk a múltját?

• Lehet, hogy csak szégyelli – védtem meg, de magam sem hittem el, amit mondtam. Tényleg, mi értelme, hogy elrejti a gondolatait?

Az Alfa hátrapillantott a válla fölött. Jake is idegesen nézett arra, amerre ő. Nyilván olyat láttak vagy hallottak, amit mi Emilyvel nem.

• Mennem kéne. Nehogy még áttáncoljon a lány a határvonalon.

• Átmehet? - csodálkoztam.

• Félig vérszopó is, úgyhogy igen... - vont vállat Jake. De láttam rajta, hogy őt is aggodalommal tölti el a titokzatos lány kiléte. Túl jól ismertem, előlem nem rejthette el az érzéseit.

Emily a hasára csúsztatta a kezét. Vagy a baba mocorgott, vagy csak megszokásból.

• Vigyázz magadra, kérlek – suttogta könnyekkel a szemében Sam-nek. Tökéletes átéreztem minden félelmét – én is így éreztem mindig, mikor Jacob elment.

• Sietek vissza – húzta magához közel várandós feleségét Sam, és gyengéden megcsókolta.

Majd ő is elfutott arra, amerre korábban a többiek mentek. Emily ránk nézett és elmosolyodott.

• Bejöttök? Kértek valamit inni vagy enni?

• Nem köszönjük, haza kell mennünk – válaszolt gyorsan Jacob, és megfogta a kezem. Csodálkozva néztem rá.

• Miért, mi van otthon?

• Khm... beszélnünk kéne – vörösödött el barna bőre alatt Jake.

Emily-re néztem.

• Akkor sajnálom, de majd máskor... és köszönjük még egyszer, hogy ránk gondoltatok – átöleltem még egyszer Emily-t, majd farkasommal First Beach felé sétáltunk.

~*~

• Miről akartál beszélni? - kérdeztem Jacobtól, mikor leértünk a Sam-ék háza előtti ösvényről a kavicsos tengerpartra.

Jake úgy tűnt, zavarban van.

• Az... esküvőről – nézett végül rám. Sűrű szempillái alól gyengéden, sőt, talán félénken nézett rám. Elolvadtam a pillantásától, s közben szívem őrült vágtába kezdett.

Nem mintha nem akartam volna az esküvőt. Csak elfeledkeztem róla.

• Még ki sem tűztük a dátumot – vigyorodtam el. - Ideje lenne, nem gondolod?

• Igen, én is pont erre gondoltam – mosolygott vissza Jacob. - De én nem sietem el. Minden úgy lesz, ahogy te szeretnéd. Ha még úgy gondolod, fiatal vagy, várhatunk...

• Jake – vágtam a szavába. - Ez mind szép és jó, de én azt akarom, hogy közösen döntsünk. És szerintem nincs mire várnunk. Szeretlek.

Kedvesem váratlanul felkapott és megölelt.

• Tényleg akarod? - nézett rám, és pillantása teli volt szerelemmel.

• Igen – bólintottam, és végigsimítottam Jake kusza feketei hajszálain.

Lerakott a földre, és kezei a derekamat simogatták. Jólesett meleg érintése. Lassan lehajolt, hogy ajkait az enyémekre nyomja. De nem csókolt meg; hirtelen ellökött magától, a földön kötöttem ki.

• Bells, menj... - kiáltotta, és miután feleszméltem, annyit láttam, hogy egy sötét alak fojtogatja vörösesbarna farkasomat.

A hozzászólásokat kíváncsian várom :)