6. fejezet

Sziasztok! Megint egy kis időutazás következik, ezúttal a múltba megyünk vissza. Végre falkázunk is, és megtudjuk, miért szaladt el az egyik este Jacob. Sőt, Sam-nek is van egy kis bejelentenivalója... Jó olvasást, és tudjátok: kommenteket, mert csak így tudom, jó-e, amit itt művelek! :)

6. fejezet

Jacob szemszöge

Bella feljebb kúszott az ágyban, és még szorosabban simult hozzám. Örökké együtt akartam vele maradni, mindig csak őt ölelni, és persze tovább is menni... de erre sosem volt alkalom. Köszönhetően a farkasgéneknek meg az átkozott vérszívóknak.

• Ne haragudj. De egy hete már többet vagyok farkas, mint ember. Kimerültem – sóhajtottam, és a fejemet a vállára hajtottam.

• Akkor aludj! - tanácsolta a kedvesem, és közelebb hajolt, hogy megcsókoljon.

Ekkor mintha valami elszakadt volna bennem. Vagy éppenséggel összeállt. Tudtam már, mi a megoldás. Elhúzódtam Bellától, búcsúzóul egy puszit nyomtam az arcára.

• Mennem kell – álltam fel az ágyáról, és az ablak felé siettem. Hallottam, hogy utánam siet, de már kiugrottam, és könnyedén értem földet.

• Hé, várj... - kiáltotta, aztán elhalt a hangja.

Befutottam az erdőbe, gyorsan odaszíjaztam a nadrágomat a lábamhoz, majd felugrottam a levegőbe és már négy lábon értem földet. Száguldottam előre az erdőben, ügyesen kikerülve a fákat és a bokrokat. De sajnos nem voltam egyedül.

Helló, bratyó – üdvözölt Seth a fejemben.

A pisiseknek nem ágyban a helyük? - morogtam rá, de ő csak nevetett.

Mondd, ugye lehetek a tanúd?

Fogd be, Seth, és húzz haza – kértem szépen. De ő nem tágított továbbra sem.

Tuti igent fog mondani! És Billy meg Charlie tökre boldogok lesznek! De Sam szerinted nem lesz kiakadva? Hogy Bella még jobban elvonja a figyelmed.

Szarok Samre – mordultam fel. Bella nem vonja el jobban a figyelmemet, mint az övét Emily.

Pár percig békés csendben futottunk egymás mellett. Végül elérkeztünk a tengerpartra, és gyorsan átváltoztunk.

• Egyébként hogy jutott eszedbe az éjszaka kellős közepén, hogy megkéred? - vigyorgott rám Seth, és láttam rajta, hogy hazáig fog kísérni.

• Hát... nem tudom... - haboztam, aztán úgy döntöttem, mindent bevallok neki. Úgyis megtudná. Halk sóhaj tört fel belőlem, és belekezdtem. - Tudod, a bevésődés ellen nincs mit tenni. Én ezen már túl estem, és úgy gondoltam, hogy ha Bellával már hivatalosan is együtt vagyunk, akkor... akkor tudod... a többiek nem tehetnek ellene semmit – szünetet tartottam, majd folytattam. - Seth, én nem akarok mást, csak Bellával lenni. Nem akarok farkas lenni... minden vágyam, hogy Bellával egy család legyünk, legyenek gyerekeink és megöregedjünk, aztán meghaljunk. Ez az élet rendje.

• Sam nem engedné meg, hogy kiszállj a falkából.

• Nem érdekel, mit enged meg vagy nem. Ez az én életem, én döntöm el, hogy élem – néztem Seth-re, aki komolyan bólintott. Jó srác volt.

• De még el kell kapnunk a vámpírokat. Előtte vagy utána kéred meg...?

• Nem tudom – ráncoltam a homlokomat. - Talán utána. Seth, mi még... - te jó ég, majdnem kimondtam! Ez magánügy. Áh, végül is tök mindegy. Úgyis hallja a gondolataimat. - Mi még nem is... érted... - hát ez értelmesre sikeredett. De Seth tudta, mire gondolok, és megint bólintott.

• Gondolom, akkor utána lenne jobb megkérni. Tudod, a gatyát is felpróbálod, mielőtt megveszed – poénkodott.

• Vicces vagy, Seth – húztam el a számat, aztán megint komolyra vettem a szót. - De sosem jön össze... vagy a falka, vagy a vámpírok, vagy fáradság... - gondterhelten néztem Seth-re. - De Bella a lenyomatom, akkor ennek is jónak kell lennie, nem?

• Gondolom. Mindenesetre nem ártana túlesni rajta.

• Én már egy éve túlestem volna rajta – vallottam be, Seth pedig felnevetett. Aztán terelte a témát.

• És hol kéred meg?

• Nem tudom – harapdáltam az ajkam. Ez még eddig nem is jutott eszembe. - Romantikusnak kéne lennem, de kicsit se vagyok az.

• Néha tiszta nyálas tudsz lenni, Jake – röhögött Seth. - Talán a garázs lenne a tökéletes hely.

• Ötletes – húztam a számat.

Ekkor farkasvonítás szelte át az éjszaka csendjét, és mindketten azonnal megtorpantunk. Sam volt az, és bármennyire is utáltam, mégiscsak ő volt az Alfa. Visszafordultunk, és farkasalakban rohantunk Emilyék felé.

Gáz van, Sam? - kérdeztem.

Mondjuk gondolhatnál másra is néha a barátnődön kívül! - dühöngött, mint egy őrült. Az is.

Dugulj be.

Inkább te dugulj be, és figyelj! Seth, te menj haza – utasította az Alfa Seth-et.

Az egyik hang elhallgatott a fejemben.

Na, mi a nagy helyzet? - kérdeztem, és élesen jobbra fordultam.

A vámpírok – micsoda meglepetés. - Jareddel és Paullal követtünk a szagukat, és már áttértek Cullenék felére. Beszélni fogunk velük, és együttműködünk.

De mi a céljuk?

Majd kiderítjük. De mint minden vámpírt, gondolom őket is vagy Cullenék, vagy Bella vonzotta ide.

Ne beszélj így Belláról! - csattantam fel.

Ez az igazság, Jacob – felelte hűvösen Sam, aztán az ő hangja is elhallgatott a fejemben, mikor átváltoztam. Kiléptem a fák közül, és megpillantottam fivéreimet és Emilyt félkör alakban álldogni a házuk előtt.

Sam is akkor lépett ki az erdőből, mikor én. Csatlakoztunk a többiekhez, aztán nagy meglepetésemre Emily szólalt meg.

• Mielőtt belekezdenétek a megbeszélésbe, mondanom kell valamit – egyik kezével megfogta Sam karját, a másikat pedig a hasára csúsztatta. A falka egy emberként mordult fel a csodálkozástól. - Gyerekünk lesz.

• Gratulálok – vigyorogtak a srácok, csak én nem.

• Hát ez... nagyszerű – gratuláltam fáziskésésben, döbbenten.

• Köszönjük – mosolygott ránk Emily, és egy puszit nyomott Sam arcára. Aztán megfordult, és bement a házba. - Ha éhesek vagytok, gyertek – kacsintott vissza ránk az ajtóban, mire fivéreim felujjongtak.

Mi Sam-mel csak hallgattunk. Alfánk arca még mindig piros volt az örömtől rézszínű bőre alatt.

• Apa leszel – mondtam neki.

• Nem mondod.

• Neked minden összejött. Feleség, gyerek. Akkor miért ellenzed annyira, hogy nekem is boldog életem legyen? - kérdeztem rá.

• Túl fiatal vagy, azt se tudod, mit akarsz. Egyikőtök sincs még húsz. Bőven ráértek.

• Te sem vagy sokkal öregebb – mutattam rá. Ordítani tudtam volna.

• Semmi értelme most, a veszély közepén megkérned – kiáltott rám.

• De igenis van! Ha már meghalok, legalább tudja, hogy mennyire szerettem! - a szemembe könnyek szöktek, de nem érdekelt.

• És mivan, ha ő hal meg? Ez is benne van a pakliban!

• Azt én se élném túl – suttogtam.

• Azt azért remélem, van annyi eszed, hogy nem csinálod fel – förmedt rám.

Döbbenten néztem rá, és a többiek is felszisszentek. Sam-en látszott, hogy már bánja, amit mondott. Maga elé emelte a kezét, és visszakozni kezdett.

• Nem úgy értettem, Jacob... de te is tudod, hogy a családalapításnak még nem most jött el az ideje.

• Azt majd én eldöntöm – morogtam.

Jared békítően szólt közbe.

• Hé, épp vámpírokra kéne vadásznunk. Ezt később is meg tudjuk beszélni.

• Nem beszélek én meg ezzel semmit – fújtattam.

• Ne haragudj – kért bocsánatot Sam, de én leintettem.

• Most vagy beszéljünk a vámpírokról, vagy visszamegyek Bellához.

Sam sóhajtott, és belekezdett.

• Ma Jareddel és Paullal követtük a vámpírok szagát. A nyomokból ítélve hárman vannak, és nem tudhatnak a határról. Meglehetősen nagy kört tettek az Olympia-félszigeten, cikázva Cullenék és a mi területünkön. Valamint az újságok gyilkosságokról számolnak be – nyelt nagyot Sam. - Tehát ezek nem állati vérrel táplálkoznak. De nem lehetnek újszülöttek, erre utalnak a táplálkozási szokásaik: megfontoltan gyilkolnak, az újságok mindig csak három ember haláláról írnak egy városban – vagy kevesebbről. És a vámpírok egyre közelednek Forks felé. Céljuk lehet... és nekem van is egy tippem – itt rám nézett, és pontosan tudtam, hogy Bellára gondol.

• Mit tegyünk? - kérdezte Quil, aki eddig csendben volt.

• Az első lépés az, hogy beszélünk Cullenékkel. Ők tudhatnak valamit.

• Aztán? - jött a kérdés most Embry-től. Szemei izgatottan csillogtak.

• Aztán együtt kigondolunk valami tervet. Mivel nem tudjuk, hogy kik ők, és mit akarnak, egyelőre nem tudunk semmit sem tenni. Főként, hogy jelenleg Cullenék felén vannak.

• Akkor mehetünk? - Paul máris megindult az erdő felé, és remegése elárulta, hogy átváltozásra készül.

• Persze. Holnap reggel kilencre mind legyetek itt – kiáltott a távozó fiúk után Sam, aztán rám nézett. Én még mindig nem mozdultam.

Aztán egy gondolat ötlött a fejembe.

• Sam... nézd, tudom, hogy szerinted korai lenne a házasság...

• De még mennyire – vágott a szavamba. - De ezzel nem a ti boldogságotokat akarom tönkretenni.

• Én szerelmes vagyok Bellába – vallottam be. - Te is tudod. Mindenki tudja. És olyan régóta... amióta először megpillantottam. A házassággal pedig hivatalosan is egy család lennénk.

Sam elgondolkozva bámult rám. Beharaptam az ajkam, féltem a válaszától. Nagy meglepetésemre azonban megadta magát.

• Rendben. De kérlek, legalább még addig várj, míg beszélünk Cullenékkel. És figyelj... ha Bellát el kell menekíteni, mint legutóbb, vállalod a feladatot?

• Még szép – mosolyodtam el. - Köszönöm, Sam.

Sam megveregette a vállamat, aztán elbúcsúzott.

• Menj, pihend ki magad.

• Jó éjt, Sam.

• Jó éjt, Jacob – köszönt el, aztán a felesége után indult a házba.

Besétáltam az erdőbe, megint levettem a nadrágomat, aztán engedtem, hogy elöntsön a forróság. Haza kellett mennem - reménykedtem, hogy Billy még nem adta oda a nővéreimnek anyám eljegyzési gyűrűjét.