5. fejezet

Sziasztok! Íme az 5. fejezet. Elég hosszúra sikeredett, remélem nem gond. Mit is mondhatnék... ez szinte minden teamnek kedvez. :D Jó olvasást, és kommenteket!

5. fejezet

Döbbenten néztem a mellettem ülő vámpírlány gyönyörű profiljára. Alice megrázta a fejét, s ijedségét undor váltotta fel. Felállt, és a konyha irányába indult, de az ajtónál még visszafordult, hogy egy halvány mosolyt villantson felém.

• Kiszökök az ablakon, beszélnem kell a többiekkel. Apropó, jön a kutya – azzal intett nekem, és eltűnt.

Pár másodperccel azután, hogy magamra hagyott, hangosan kicsapódott az ajtó, és Jacob masírozott be rajta. Se szó, se beszéd odafutott a kanapéhoz, felkapott engem és megszorongatott.

• Jaj, Bella... - zihálta Jake, s kicsit lazított a szorításán, de karjait nem húzta el a derekamról.

• Jacob – suttogtam. - A Volturi... ide tart...

• Nem lesz semmi bajod, Bella – szögezte le, és kezével gyengéden végigsimított az arcomon.- Megvédünk. Sam ma beszélt Cullenékkel, és látom, a törpe is figyelmeztetett már téged – beleszagolt a levegőbe, és úgy nézett ki, mint akinek hányingere van Alice illatától. - Összefogunk.

• Nem akarom ugyanazt, ami júniusban történt – ráztam a fejem, és a könnyek kirepültek a szememből. Eszembe jutott az a rémes harc, és amikor Jake megsérült, az a szenvedő arca... aztán eszembe jutott az a délután, mikor az ágya mellett térdelve mondtam el neki, hogy nem szeretem eléggé.

• Nem fog ugyanaz történni – próbált nyugtatni Jacob.

• Honnan tudod? - fakadt ki.

• Felfedjük magunkat a Volturi előtt. És többen is vagyunk. Már tizenhatan vagyunk a falkában.

Nem sikerült megnyugtatnia. Az, hogy kamaszok fognak miattam meghalni, csak még nagyobb bűntudatot keltett bennem.

• Sajnálom, hogy este csak úgy elmentem, szó nélkül – szorított magához erősebben.

• Merre jártál?

• Majd elmondom – felelte.

Kibújtam az öleléséből, és visszaültem a kanapéra. Megütögettem magam mellett a helyet, de Jake megrázta a fejét.

• Mennem kell vissza, és szerintem jó lenne, ha te is jönnél. Beszélünk Cullenékkel, hogy mi legyen. Csak azért jöttem, hogy megnézzem, jól vagy-e.

Feálltam, de tudtam, még nem állok rá készen, hogy újra találkozzam régi családommal. Borzasztóan hiányoztak, de nekem Jake volt az életem.

• Mehetünk? - fogta meg a kezem, én pedig bólintottam.

***

Mikor beléptem Cullenék világos nappalijába, a szívem gyorsabban kezdett verni. A farkasok – Sam, Jared, Quil és Embry – laza félkörben álltak az üvegfal előtt. Seth, aki nagyon megkedvelte a vámpírokat, kicsit messzebb állt falkatársaitól. Cullenék velük szemben álltak, láthatóan csak Rosalie-t feszélyezte a farkasbűz. Edward, mikor meglátta, hogy megérkeztünk, elénk sietett.

• Minden rendben, Bella? - nézett rám gyönyörű topáz színű szemeivel, melyekből aggódást véltem kiolvasni.

• P-persze – dadogtam. Pedig hogy lett volna bármi is rendben!?

• Köszönöm, hogy vigyázol rá – szólt Edward most Jacobhoz. Már nem volt köztük rivalizálás, hiszen Edward pontosan tudta, mit érez Jake.

• Ez természetes. És mi lesz vele, ha a főnyálpírok ideérnek? - kérdezte farkasom, aki még krízishelyzetben sem veszítette el a humorérzékét. Főként azért, hogy engem nyugtasson.

Edward halkan felnevetett, és én is megeresztettem egy kis mosolyt.

• Ezért vagyunk itt. Gyertek! - intett, és odalépett Jasper mellé, aki a Cullen-félkör szélén állt.

Jacob is előrébb lépett, és magával húzott engem.

• Kik a vámpírok? - kérdezte Sam. Igyekezett higgadtnak tűnni, de láttam, hogy belül ő is nyugtalan.

• Hárman vannak, egy nő, két férfi. A nőneműt Jane-nek hívják, a férfiakat Demetri-nek és Felixnek – felelte Carlisle.

• Ők a főfejesek? - hallatszott az újabb kérdés, talán Quil felől.

• Nem. Aro azért küldi az őreit, hogy felmérje a terepet, ha mondhatom így. Aztán, ha látják, hogy Bella még mindig ember, ők is jönnek – sóhajtott Carlisle. Még sosem láttam ilyen kétségbeesettnek. Tudtam, részben ezt a kétségbeesést az okozza, hogy a Volturi régen, nagyon régen a családja volt.

• Szóval azért van ez az egész, mert Bella még ember? - vágott közbe dühösen Jacob. - És mi lenne, ha szépen megmondanánk nekik, hogy húzzanak el? Változott a terv.

• Csak azért engedték el Bellát legutóbb Volterrában, mert megígértük, hogy átváltoztatjuk – suttogta Edward, és lehajtotta a fejét.

Hozzábújtam Jacobhoz, ő pedig forró karjával átölelte a derekamat. Nem akartam őt elveszíteni, de nem csak őt, hanem a többi farkast sem, sem Cullen-éket. De ha engem megölnek – villant be fejembe a megoldás -, akkor ők megmenekülnek.

• Feladom magam! - jelentettem be határozottan.

• Nem! - kiáltott fel egy emberként Jacob és Edward, a többiek pedig dühösen sziszegtek.

• Mire lenne jó? Gondolkozz! Mi lenne velünk, mi lenne Jacobbal, mi lenne Charlie-val és Renée-vel? - tajtékzott Edward.

• Megvédünk – tette hozzá Jake, és úgy éreztem, összetöri a csontjaimat, olyan erősen szorított magához.

• Kell, hogy legyen más megoldás – suttogta Esme, az anyáskodó, jó természetű Esme, és odasietett hozzám.

Jéghideg bőrét nem éreztem olyan hidegnek, mint máskor, talán mert amúgy is fáztam. Visszaöleltem, és éreztem édes illatát. Ő annyira emberi volt. Jake kicsit elhúzódott, és tudtam, nem bunkóságból, s nem is undorból, hanem hogy helyet adjon nekünk. Egy percig csak öleltük egymást, a többiek egy szót sem szóltak – csak pusmogást véltem hallani -, végül a vámpírnő elengedett, és aggódó szemekkel nézett rám. Tudtam, ha lennének könnyei, már sírna. Annyira... emberi volt. Mintha tényleg az anyám lett volna.

• Elmenekítjük Bellát, messzire – magyarázta Jacob éppen a többieknek -, úgy, mint júniusban, hogy ne tudják követni az illata nyomát. A három vámpírt pedig könnyedén elintézhetjük.

• Nem biztos, hogy olyan könnyedén menni fog – ráncolta a homlokát Edward. - Jane fájdalmat tud nekünk okozni, illetve csak az illúzióját, Demetri pedig vadász. Erősebb, mint James volt.

• Akkor Demetri-vel végzünk először – adta elő az ötletét Sam. - Hogy ne tudja Bellát és Jake-t követni. Aztán jön Jane, végül Felix.

• Várjatok! - kiáltottam közbe. Sok izgalomtól csillogó szempár nézett rám. - Nekem ott kell lennem. Csak én tudom őket meggyőzni, hogy miért döntöttem úgy, ahogy.

• Nem teszünk ki ekkora veszélynek! - csattant fel Jacob. Szelíden ránéztem.

• Bennem nem tudnak kárt tenni.

Cullenék és a farkasok összenéztek – tudtam, fontolóra veszik, amit mondtam. Végül Rosalie Alice-hez fordult.

• Mit látsz?

• Semmit – húzta el a száját Alice, és bosszúsan nézett a farkasokra.

Jake megfogta a kezem, és megszorította.

• Akkor mi lesz? - kérdezte Seth fülig érő vigyorral. Lelkes volt, mint mindig, mikor harcról volt szó. Bár igazából – néztem körül a világos helységben -, mindenkit felvillanyozott a harc és a győzelem lehetősége.

• Mind ott leszünk – jelentette be Carlisle, és óvatosan Jake-re pillantott. - Bella is. De körbevesszük őt, nem fogják bántani – szögezte le gyorsan, mikor farkasom felmordult. - Bella megpróbálja őket meggyőzni, miért nem vált vámpírrá. És mi is segítünk neki. Ha nem fogadják el a magyarázatunkat, támadunk. Jake, akkor te elmenekíted Bellát, messzire. Mi pedig először Demetrivel végzünk, hogy ne tudjon titeket követni. Túlerőben vagyunk.

Ránéztem Jake-re, ő meg magához vont. Ingatag volt a terv, bárkit elveszíthettem az itt lévő barátaim közül. Edward hirtelen felkapta a fejét, és Jake-re pillantott. Arcán furcsa kifejezés suhant át, melyhez egy kis mosoly is társult, aztán ismét a padlót bámulta.

• És mi lesz, ha jön a Volturi többi tagja? - kérdezte Rosalie.

• Bunyó – vigyorgott Emmett, mire szerelme oldalba bökte.

• Reménykedjünk egyelőre abban, hogy a Jane-Felix-Demetri alkotta triót sem kell bántanunk – sóhajtott Carlisle.

• Megint lesz edzés? - nevetett Embry. Látszott, hogy cseppett sem fél.

• Természetesen – mosolygott Jasper.

Farkasok és vámpírok – ellenségekből szövetségesekké váltak, talán barátokká is. És harcolni akarnak, nem félnek a haláltól. Éreztem, hogy könnycseppek szúrják a szememet.

• Mikor? - kérdezte Sam.

• A szokott helyen hajnali négykor? - javasolta Edward.

• Ott leszünk – egyezett bele a falka.

A félkörök felbomlottak, a fiúk kifelé igyekeztek a házból. Én Edwardra emeltem a pillantásom, s ő féloldalas mosollyal nézett rám.

• Túl sokat aggódsz, Bella. Profik vagyunk.

Sóhajtottam, és hagytam, hogy Jake kivezessen a házból.

(Megjegyzés: aki elfelejtette volna, a farkasok csak a Breaking Dawn-ban fedik fel magukat a Volturi előtt.)