4. fejezet

Sziasztok! Itt is van a 4. fejezetet. Kicsit előreugrunk az időben, de igazából semmiről sem maradunk le. Ismét Bella a „mesélő”, de hál' Istennek már nem őrlődik a két fiú közt. Jó olvasást, és persze kommenteket várok! :)

4. fejezet

Kinyitottam a hűtőt, s gyorsan felmértem a tartalmát. Nagyot sóhajtottam, végül kivettem a zöldségeket. Nem volt otthon sok élelmiszer, ideje volt már egy nagybevásárlásnak. Majd holnap, munka után – határoztam el magamban, s egy aprót bólintottam is hozzá.

A nappaliból beszűrődött a tévé hangja. Charlie focit nézett, mint mindig. Ilyenkor általában nem figyelt másra a meccsen kívül, most mégis odaszólt nekem:

• Bella, bejönnél egy percre?

Félbehagytam a paprika aprítását, s besiettem a nappaliba. Lehuppantam apám mellé az öreg kanapénkra, ő pedig a dohányzóasztalon heverő távirányító után nyúlt, s kikapcsolta a tévét. Ha Charlie a foci helyett inkább beszélgetni akar, abból jó nem sülhet ki – gondoltam magamban aggódva. Reménykedtem, hogy nem megint szexuális felvilágosítást akar tartani... a múltkori emléke még élénken élt bennem.

• Bella... - kezdett bele apám, s úgy nézett ki, mint aki igencsak keresgéli a szavakat.

• Gond van, apu? - kérdeztem rá, s ökölbe szorítottam a kezem.

• Nem, nem... illetve nem tudom – sóhajtott. - Jacobról és rólad lenne szó.

Apám, miután egy hónapja bejelentettük neki, hogy együtt vagyunk – a bevésődésről persze egy szót sem ejtettünk, hiszen Charlie nem tudott a farkasok létezéséről -, majd' kibújt a bőréből örömében. Nyílt titok volt, hogy rajong Jake-ért.

• Mintha más szemmel nézne rád.

• Ez normális, nem? - vágtam közbe, talán kicsit túl gyorsan. Jake hajlamos volt csorgó nyállal nézni engem, akár vécépucolás közben is. A bevésődés hátránya.

• Tudom, hogy nagyon szeret téged – sietett leszögezni Charlie. - De pár napja azt vettem észre, mintha kicsit... kerülne téged. Vagy nem tudom.

Én viszont pontosan tudtam, mire gondol. Jacob valóban fáradtabb és idegesebb lett, s pár találkozónkat is lemondta, én viszont ezt betudtam a pár plusz „túlórának”; a farkasok ugyanis új vámpírok szagára bukkantak az Olimpia-félsziget környékén, s ennek utána kellett járniuk. Nem hibáztattam Jake-t, de apám erről nem tudhatott.

• Alszik egyáltalán az a fiú? - kérdezte apu, s tudtam, hogy Jake nyúzott képére gondol.

• Igen, csak...az új munkája lefárasztja – segítettem ki magam egy kis hazugsággal.

• Jake dolgozik? - érdeklődött Charlie.

• Igen. Egy... motorosboltban – csak el ne felejtsem megemlíteni Jacobnak.

• Ó...remek – bólintott apám meglepődve. - Szóval, csak ennyit akartam.

Felálltam, és visszasiettem a konyhába, mielőtt még apám újból kérdezősködhetett volna Jake vagy újdonsült munkája felől. Kezembe vettem a kést, s kissé zaklatottan vágtam tovább a zöldségeket. Hiányzott a farkasom.

A konyhába ismét beszűrödött a tévé recsegő hangja.

***

Kibotorkáltam a fürdőszobából, s csendben becsuktam magam mögött a szobám ajtaját, nehogy Charlie-t felébresszem. Az ágyhoz osontam és odabújtam Jake mellé. Mikor így összebújva aludtunk – s általában így aludtunk, persze apám tudta nélkül -, sosem kellett takaró. Jacob több meleget árasztott, mint egy kályha – ő volt az én Napom.

• Eperillatú – szagolt bele Jake frissen mosott hajamba.

• Az jó? - kérdeztem vissza.

• Finom.

Pár percig csendben feküdtünk, de egyikünk sem akart még aludni. Jake összecsippentette pár hajtincsemet, és játszani kezdett velük.

• Charlie ma kérdezősködött felőled – jegyeztem meg.

• Igen? Mit?

• Feltűnt neki, hogy milyen nyúzott vagy mostanság. Erre azt feleltem, hogy fáradt vagy az új munkahelyed miatt. Motorosboltban dolgozol.

• Kösz – kihallottam a hangjából, hogy mosolyog, s mikor felnéztem az arcára, valóban megpillantottam a vigyort a képén. De még így is olyan fáradtnak és fiatalnak tűnt, s a szeme alatti sötét karikák sem javították az összképet.

Ismét szünet következett. Feljebb kúsztam az ágyban, hogy szemünk egy vonalba kerüljön.

• Minden rendben, Jake?

• Nem, semmi sincs rendben – fakadt ki. - Három vámpír bűze is fellelhető a hegység környékén – sóhajtott nagyot, és behunyta a szemét. - Nem tudjuk, mit akarnak, de még senkit nem bántottak. Mintha lenne valami konkrét céljuk, vagy nem tudom... Időközben átlépték a határt is. Sam beszélni akar Cullenékkel. De már az agyamra megy! - csattant fel dühösen, aztán aggódva pillantott az ajtó felé.

Jake sajnálkozva rám nézett.

• Ne haragudj. De egy hete már többet vagyok farkas, mint ember. Kimerültem.

• Akkor aludj! - tanácsoltam, és odahajoltam, hogy megcsókoljam. Ő azonban elhúzódott, majd egy futó puszit nyomott az arcomra.

• Mennem kell – húzta ki a kezeit az enyémekből, s az ablak felé sietett. Megbotránkozva néztem rá.

• Most? Hova mész? Jake... mi a baj? Hé, várj már meg!

Én is kiugrottam az ágyból – mire a rugók hangosan megnyikordultak -, és az ablakhoz futottam. Jacob után akartam kiáltani, de hiába pásztáztam a sötétséget, gyenge szemeimmel semmit nem láttam. Elkeseredetten fújtam ki a levegőt, visszabaktattam az ágyamhoz, s lerogytam rá. Mellettem a lepedő még mindig meleg volt.

***

Beleraktam a tálkámat a mosogatóba, majd a lépcső felé fordultam, hogy felsiessek a táskámért. Ekkor azonban halkan kopogtattak az ajtón. Ki lehet az? - gondoltam magamban, s elindultam beengedni a látogatóm. Ahogy feltárult az ajtó, a szívem kihagyott egy ütemet. Az előttem álló fekete hajú, kissé koboldképű angyal mézszín szemei kétségbeesetten meredtek rám.

• Bella! - suttogta Alice elgyötört hangon, és már el is tűnt.

• Alice? - kérdeztem vissza, és becsuktam az ajtót.

Alice a kanapénkon görnyedt, s kezeibe temette szép arcát. Annyira jól ismertem már, hogy tudtam, épp a jövőt fürkészi. Eszembe jutott, hogy hagytam el Edwardot, s ezzel együtt őt és a családját is... akik annyi jót tettek értem. Bűntudatosan huppantam le Alice mellé. Ő felemelte a fejét, s ködös tekintetét rám emelte.

• Alice, mi a baj? Mi történt? - támadtam rá, s megérintettem jéghideg karját.

• A Volturi – lehelte. - Idejönnek.